Mióta dolgozol a PTI-nél?

2023 nyarán csatlakoztam a csapathoz.

Milyen munkakörben dolgozol? Mit ad ez a pozíció neked?

A klasszikus account feladatkör és az előrelátó stratéga kreatív mixe igyekszem lenni. A pontos megnevezésnek nincs gyakorlati jelentősége, az csak az e-mail aláíráshoz kell 🙂

Miért döntöttél a PTI mellett? Miért tartod jó munkahelynek?

Az alapító tulajdonossal régóta ismerjük egymást, „nagyon” régen dolgoztunk már együtt és mindkettőnkben jó emlékek éltek szakmai együttműködésünkről. Mikor személyes okokból úgy alakult, hogy visszaköltözöm Pécsre, rögtön adódott a gondolat, hogy ismét próbára tegyük a közös munka jelentette kihívást, beépítve az azóta eltelt években megszerzett rutint. Amit külön kiemelnék az a rendkívül befogadó közeg. Sokan szeretik a családias légkör klisével jellemezni a munkahelyet, itt azonban ez a kézzelfogható valóság: 100%-ban támogató csapat.

Mit vársz szakmailag az elkövetkezendő évektől? 

A PTI nagy erőssége az, hogy képes saját magát úgy újragondolni, hogy közben jól kiforrott alapértékei nem sérülnek. Ez a fajta rugalmas és önreflexív gondolkodásmód elengedhetetlen (lenne) bármely piaci alapon működő cégnél, és a mindennapok során ezt tapasztalni kifejezetten motiváló. Úgy vélem, ez egy olyan alapvető személyiségjegye a cégnek, ami biztosítja a talpon maradást és az ügyfélkörben eddig kialakult pozitív kép tovább erősödését. Személyes oldalról pedig folyamatos szakmai frissességet és a visszajelzések alapján szakmailag és emberileg is masszívan fejlődő, bővülő kreatív eszköztárat látok magam előtt.

Mi az, ami a szakmádon kívül érdekel? Mivel töltöd el a szabadidődet?

Színház és foci minden mennyiségben.

Mi a kedvenc elfoglaltságod a PTI csapatával? Miért éppen az, mit szeretsz benne? (közös ebéd, csapatépítő tréning, egyéb tréning, előadás, közös ötletelések stb.)

A közös ebéd az alap, mindig szuper jó hangulatú és akár az is át tud csapni kreatív ötletelésbe. Ami kiderült – azon kívül, hogy brutál cicás banda vagyunk – hogy a társasjátékozás és a jó ételek abszolút közös halmaz mindenkinél, így hamarosan lesz egy gasztro nap, ahol villoghatunk a főzőtudományunkkal és amint időnk engedi egy közös játéknapot is tartunk majd.

Hogyan küzdöd le a legnagyobb gyengeséged a munkád során?

Az én esetemben a türelmetlenség és az időnkénti hirtelenség talán azok, amikkel a legjobban küzdök. Ebben sokat segített/segít a többiek higgadtsága, kiegyensúlyozottsága és a csapatra jellemző kifejezetten magas szintű humorérzék 🙂

Melyik ötletedre, projektedre, sikeredre, változásodra vagy a legbüszkébb és miért éppen arra? (Pl. egy ötlet, ami nagyon tetszett a megrendelőnek, egy grafika, amit elfogadtak, egy eredmény, vagy egy tulajdonság, amit a munkád során szedtél fel stb.)

Nem emelnék ki egy konkrét projektet, vagy feladatot, inkább arra vagyok büszke, hogy a rám jellemző gyakorlatias és stratégiai alapú gondolkodásmódra eddig úgy tűnik fogékonyak az ügyfelek. Sok jó ötletet sikerül keresztülvinni, az általam megálmodott irányok egyetértésre találnak náluk, ami természetesen inspiráló nekem is.  

Melyik a legviccesebb munkahelyi sztorid?

Vicces szituációk napi szinten adódnak, erről gondoskodik az alapvetően jó és nyitott hangulat. Mivel nem vagyok még régóta, ezért ügyfélhez kapcsolódó kimondottan vicces szituációm még nem adódott, de kíváncsian várom 🙂

Melyik az a három szó, amellyel a PTI-t jellemeznéd, és miért pont azokat választottad?

Empátia: egymással, az ügyfelekkel, a partnerekkel – érthetjük a szó klasszikus értelmében is, ami a PR berkein belül elengedhetetlen és értelmezhetjük egyfajta intuitív energiaként is, ami hetedik érzékként súgja sokszor melyik a helyes és szakmailag, emberileg fenntartható út.

Rugalmasság: ahogy fentebb is említettem, az adott személyiségek, helyzetek, kihívások elfogadása és az azokra adott adekvát válaszok egysége olyasmi, amit tanulni nem lehet. Vagy van, vagy nem lesz soha.

Összhang: a rossz értelemben vett tekintélyelvűség hiánya, az, hogy nem kell feszengeni egy-egy helyzetben, hogy mit fognak szólni, mert jó eséllyel totál hasonlóra gondolunk sokszor.