Mióta dolgozol a PTI-nél?

Már a cégbírósági bejegyzést én intéztem, az pedig nem ma volt – néhány hónap híján 12 éve.

Milyen munkakörben dolgozol? Mit ad ez a pozíció Neked?

Ügyvezető tulajdonosként szerencsésnek tartom magam, amiért egy remek csapatban lehetőségem nyílik megvalósítani az elképzeléseimet; másrészt az is motivál, hogy közben szakmai és emberi felelősséggel tartozom a cégünkért, a kollégáimért és a partnereinkért is. A munkánkat pedig, amely főképp bizalom- és hírnévépítésből áll, nagyon szeretem. A PR olyan, mint a tábortűzrakás: már az sem mindegy, hogy mit teszünk a tűzre, és ráadásul azt mindig, folyamatosan rakni kell – ha viszont jól csináljuk, akkor ez a tűz nem „csupán” megvilágít és utat mutat, hanem a melege miatt mások is szívesen húzódnak köré.

Miért döntöttél a PTI mellett? Miért tartod jó munkahelynek?

Én azért döntöttem mellette, mert 12 év, országos televíziócsatornáknál végzett műsorvezetői, tudósítói, száguldó riporteri munka után – habár azt is nagyon szívesen csináltam – szerettem volna többet és kiszámíthatóbban lenni a családommal. Édesapám egyszer felolvasott nekem egy történetet egy milliárdosról, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy mi az, amit szívesen csinálna, de még a számára is lehetetlen, valami olyat válaszolt, hogy visszaültetné a 25 éves lányát a hintába. Engem a milliárdos lét sosem „fenyegetett”, de ez a sztori belém vésődött: nem szabad, hogy a munka legyen a legfontosabb… Arról viszont inkább a kollégáim véleménye mérvadó, hogy miért jó munkahely a PTI. Én azon igyekszem, hogy erre a kérdésre minél hosszabb felsorolással válaszolhassanak.

Mit vársz szakmailag az elkövetkezendő évektől?

Ami a PTI-t illeti, jelentős és sokszínű feladatokat várok, amelyeket jó csapatban, kreatívan és közmegelégedésre – azaz a partner és a magunk szemszögéből is sikeresen és eredményesen – végrehajthatunk. És közben segíthetem a kollégáimat abban, hogy motiváltan még többé és még jobbá váljanak, megvalósíthassák magukat nálunk.

Mi az, ami a szakmádon kívül érdekel? Mivel töltöd el a szabadidődet?

Az életem szinte csakis a munka – család – sport háromszögben zajlik. Amikor nem dolgozom, akkor is foglalkozom kapcsolódó témákkal: hírfüggőként olvasok, és webináriumokkal is igyekszem fejleszteni magam. Mindemellett napi rendszerességgel sportolok: otthon a súlyzóké, egyébként pedig a futballé a főszerep. Habár nem csak a pályán, hanem egyébként is szeretek jó társaságban lenni, otthonról már nem szeretek társaságba menni; a legjobban ugyanis a családommal érzem magam. Azon túl, hogy megvan az a szerencsém, hogy mindkét szülőm egészséges, olyan feleség áll mellettem és két olyan fiunk van, akik a világomat teljesen kerekké teszik. Próbálok olyan sokat lenni velük, amennyit csak lehet – illetve amennyit a fiaink még engednek nekünk…

Mi a kedvenc elfoglaltságod a PTI csapatával? Miért éppen az, mit szeretsz benne? 

A kollégáimmal én mindenben szívesen vagyok együtt, mert a csapatunk még soha nem volt ennyire együtt és erős. Jó szakemberek és – ami nekem még fontosabb – jó, nagyon értékes emberek dolgoznak nálunk. Bízom bennük, számítok és hallgatok rájuk, a változatos közös programjaink tervezésében is.

Hogyan küzdöd le a legnagyobb gyengeséged a munkád során?

Úgy, hogy öregszem. Persze a kihíváskedvelés nem is gyengeség, de e téren is megtanultam átfogóbban gondolkodni. Futballhasonlattal élve: míg régebben a pályán minden egyes párharcban felül akartam kerekedni, ma már megelégszem azzal, ha megnyerjük a meccset.

Melyik ötletedre, projektedre, sikeredre, változásodra vagy a legbüszkébb és miért éppen arra? 

A sok száz projekt közül nekem a Gandhi Gimnáziumnak és fenntartójának végzett hírnévépítő munkánk volt a szívem csücske. Mintegy tíz éven át, három igazgatóval és egy ügyvezető igazgatóval dolgoztam együtt személyesen is, és ha nem is ebben a projektben jutottunk ténylegesen a legmesszebbre, de a kiindulóponttól a legtávolabbra holtbiztosan igen. Ma is hálás vagyok a bizalmukért.

Melyik a legviccesebb munkahelyi sztorid?

A közel 12 év alatt számos tárgyalópartneremről derült ki, hogy más vonalról – a legtöbbször a futballpályáról, vagy még a televíziós tudósító időszakomból – már ismerjük egymást. Ebből igen vicces helyzetek is adódtak. Például volt egy úriember, akivel és a családjával már közel egy évtizede minden nyáron ugyanott nyaraltunk, napközben sokszor egymás mellett táborozva le; a kapcsolatunk mégis csupán a kedves köszönés szintjén maradt. Aztán sok év után egyszer tárgyalásra hívtak egy lehetséges megrendelőhöz, ahol ő ült le velem szembe. Azóta nagyon jóban lettünk, mondtam is neki, mennyire meglepett, hogy a ruhatára mégsem csak fürdőnadrágból áll…

Melyik az a három szó, amellyel a PTI-t jellemeznéd, és miért pont azokat választottad?

A PTI három betűjéhez kapcsolódva a Partnerségben, Tisztességgel és Igényesen elv jegyében dolgozunk. De hadd mondjak egy 4. szót is, mert a kihívásokat mi azzal az ígérettel fogadjuk, amely a jelmondatunkként is szerepel: „Megoldjuk”.