FEKETE KITTI

Kommunikációs vezető

Mióta dolgozol a PTI-nél?

2019 júniusában kezdtem.

Milyen munkakörben dolgozol? Mit ad ez a pozíció Neked?

Projektvezető vagyok a marketinges munkacsoport élén. Ez a pozíció teljesen új dolgokat adott, hiszen itt már nem csak a saját munkámért vagyok felelős, hanem az egész csoportért. Ez más kompetenciákat, konfliktuskezelést igényel, de azt gondolom, egyre inkább beletanulok ebbe is.

Miért döntöttél a PTI mellett? Miért tartod jó munkahelynek?

Ez a lehetőség tulajdonképpen az „ölembe hullott”, egy ismerős ajánlására hívtak be. Már az állásinterjún sem izgultam, valahogy természetesen jött minden. Ahogy akkor is, azóta is magamat adom, és úgy tűnik, ez bevált.

A PTI egy ügynökség, emiatt sok különböző ügyféllel találkozhatunk. Így kóstolhatunk bele a HR világába, az Ipar 4.0 megoldásokba, az üzleti közösségekbe, a városfejlesztésbe, a beiskolázási kampányokba, a tejkészítésbe vagy éppen a pincefalvak életébe, és még folytathatnám a sort, de a lényeg így is ugyanaz: sokféleség.

Mit vársz szakmailag az elkövetkezendő évektől?

Egy ilyen kérdésre – bármennyire is közhely már – csak azt lehet mondani, hogy fejlődést és előrelépést. A marketing egy rendkívül gyorsan változó terület, szeretném, ha semmi nem érne meglepetésként, hanem folyamatosan képben lennék az újdonságokkal. Bár szeretem a meglepetéseket, ez mégsem az a terület, ahol ez jó.

Mi az, ami a szakmádon kívül érdekel? Mivel töltöd el a szabadidődet?

Erre nem tudnék egy-két mondattal válaszolni. Bár, talán sikerül: sport, utazás, kézműves termékek készítése, – ez nem is teljesen hobbi, hiszen saját vállalkozásom is van @Kreatti néven – főzés, néptánc, bor, utazás. Ja, az utazást már írtam. Igen, tényleg szeretek utazni. Bárhova, mindenhova. Viszont, ha egyet kellene kiemelni, akkor kezdem a legfrissebb, de egyben a legintenzívebb hobbival, a borral. Az előállításig sajnos nem jutottam (még) el, de a borkészítés művészete, az illatok, az ízek, a sokszínűség mind annyira magával ragadott, hogy több is lett ez, mint hobbi, jelenleg is gyűjtöm a borszakértői „papírokat” és szervezem az első borkóstolómat.

Mi (volt) a kedvenc elfoglaltságod a PTI csapatával? Miért éppen az, mit szeretsz benne? 

Azt gondolom, nem meglepetés, ha azt mondom, hogy a csapatépítők mindig jók. Az egyik kedvencem a lézerharc volt. Két külön játékban, különböző csapatokban próbáltuk lelőni egymást. Azon túl, hogy rengeteget futottunk és bujkáltunk, nem kevés adrenalin is volt ebben, mert én például nagyon ijedős vagyok, ezért, amikor egy sötét sarokból valaki elém ugrik, az számomra extrém sportnak minősül.

A másik, ami mindig csapatot épít: az étkezés. A közös ebédek a nap fénypontjai, ezek nem ritkán hatalmas hahotázásokba torkollnak. Emellett pedig nagyon komoly témák is előkerülnek, tulajdonképpen a világ minden problémájára (is) találunk ilyenkor megoldást. Szeretem, amikor együtt vagyunk, amikor az a legsürgősebb teendőnk, hogy jól érezzük magunkat.

Hogyan küzdöd le a legnagyobb gyengeséged a munkád során?

Úgy, hogy szembenézek vele. A legnagyobb nehézség szerintem az, hogy az ember meg tudja fogalmazni az erősségeit és a gyengeségeit is. Hogy ki merje mondani. Ez sebezhetővé is tesz, mégis egy hatalmas lépés abba az irányba, ahol a megoldás található. A megoldás pedig nálam az, ha beszélek róla. Minél többet beszélek a gyengeségeimről a hozzám közel álló emberekkel, annál több dolog jut eszembe a leküzdése kapcsán is. Érdekes, hogy a végén mindig én mondom ki a megoldást, de ehhez kell a jó hallgatóság. Ez egyébként az élet minden területén így van.

Melyik ötletedre, projektedre, sikeredre, változásodra vagy a legbüszkébb és miért éppen arra? 

Elsőre lehet, hogy furcsán hangzik, de amire én elég büszke vagyok, hogy megtanultam: úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna. Ez természetesen nem arról szól, hogy várom, hogy a feladatok maguktól készen legyenek, csupán arról, hogyha én mindent megtettem, akkor várok. Ha valami nagyon össze van gubancolódva, a végén akkor is megoldódik valahogy.

Melyik a legviccesebb munkahelyi sztorid?

Szeretem, ha olyan emberek vesznek körül, akik vevők az olykor őrültnek tűnő ötletekre is. Egy borkóstoló volt az irodában, ami igencsak belecsúszott a késődélutánba. Nekem pilates órám volt 10 perc múlva, viszont gyalog nem értem volna oda. Réka kolléganőm sokszor biciklivel jár dolgozni, ezért megkértem, hogy vigyen el az órámra a csomagtartóján. Nem volt egyszerű menet, de az utat – az ügyetlenkedés mellett – végignevettük. A bicikli egyben maradt, én odaértem az órámra, és még Réka is sportolt egyet aznap. Ezt a sztorit azóta is nevetve meséljük el.

Melyik az a három szó, amellyel a PTI-t jellemeznéd?

Közösség, rugalmasság, megoldás.